Összeesküvés-elmélet a magasban?

Az bizony eléggé elgondolkoztató, hogy az összeesküvés-elméletekben és valami fölöttes, titkos láthatatlan hatalomban való hit sokkal jobban egyesíti a magyarságot, mint mondjuk a nemzeti és liberális minimum együttes elfogadása. Az ország és a nemzet sorsát ténylegesen befolyásoló ügyek megítélésében rég kettészakadt a magyarság, de lám, akad valami, amiben mutatkozik némi egyetértés.

A Political Capital elemzőintézet a Tárkival és nemzetközi partnerekkel  készített kutatása szerint - olvasom - a magyarok 42 százaléka „tudja”, hogy nem a kormány irányítja az országot, hanem valakik a háttérből mozgatják a szálakat, és csak a magyarok 36 százaléka veti el egyértelműen ezt a nézetet. Ennél is meredekebb adat az, hogy ugyan a Jobbik szavazóit állítják a legnagyobb, 68 % százalékos arányban, ,hogy valójában nem a kormány kormányoz, ám őket az az LMP-szavazók követik (52%), majd az MSZP jön 49 %-kal, és csak őutánuk következik a Fidesz (43%), végül az E2014 32 %-kal.

Lám, milyen nagyfokú az egyetertés a pártokat választók között! Sok millió magyar révén jön létre a Haza a magasban helyett a Hatalom a háttérben. Jól be lehet lakni ezt a kényszerképztet! Ehhez képest a pártpreferencia nélküliek közül csupán 37 százaléknyian vélekednek úgy, hogy valakik a háttérből irányítják az országot. Vélhetőleg ők annyira kiábrándultak mindenből, hogy már az UFÓkban sem hisznek.

Az elvesztett HAZA A MAGASBAN

Régi barátom, akivel manapság is váltok egy-egy levelet, de aki nagyon messze került tőlem (fizikailag is, de főleg lelkileg), naplójegyzeteimet olvasva a minap rákérdezett: mi ez a sok elégedetlenség, honnan ez a tömény keserűség, ugyan mi okom lehet nekem a rossz politikai közérzetre.

Sokáig gondolkoztam, belekezdjek-e egy hosszabb fejtegetésbe. Ha a blogjegyzeteimből nemértette meg, mi a bajom a dolgokkal, akkor egy levélbeni okfejtés vajon elegendő lehet-e arra, hogy átérezze, mi a problémám.

Végül ezeket írtam: 
 


Kedves M., jól látod, valóban elég rossz a közéleti-politikai közérzetem. A kérdésre, hogy miért rossz, nehéz röviden pontos választ adnom. Talán úgy fogalmaznék, hogy bár bő évtizede már leszámoltam bizonyos illúziókkal és megértettem, csakis privát életembe visszavonulva alakíthatok ki a magam számára olyan életvitelt, amely megfelel nekem s amely nem kényszerít méltatlan kompromisszumokra, azért ennek ellenére éltek bennem a környező világra vonatkozó bizonyos kollektivista ideálok – amelyek most, az utóbbi években, ugyancsak szertefoszlottak.

Ezek közül az egyik az, hogy végképp elvesztettem hitemet a kárpátaljai magyarság egészséges önvédelmi képességeiben. Ez a nemzeti kisebbség korábban évtizedeken keresztül sikeresen dacolt a hol keményebb, hol lágyabb szovjet diktatúra asszimiláló erejével, kiszolgáltatottsága közepette és a modus vivendi diktálta kompromisszumok ellenére sem vesztette el morális tartását. A rendszerváltás utáni kezdeti önmagára találás biztató jelei után azonban az utóbbi két évtizedben teljesen szétzilálódott, végzetesen megosztottá vált és ami ennél is súlyosabb: ahelyett, hogy ellenállt volna és kikerülte volna a csapdahelyzeteket, ahelyett a kiszolgáltatottság új és újabb kötelékeit vette magára, mintegy önként dugta fejét a hurkokba; így vált a nagy, a közepes és a nevetséges pitiáner hatalmi érdekek tehetetlen alattvalójává.

A másik, talán ennél is fájdalmasabb felismerésem, hogy megszűnt az a haza a magasban, amelynek létezését korábban nemcsak erősen hittem, hanem naponta meg is éltem. Ez volt az a másik Magyarország, amely a földrajzi ország fölött helyezkedett el és sem politikai, sem ideológiai szempontból nem volt determinált, amelyet leginkább a közös nyelv és a kultúra tartott a magasban, amelyben nem volt nyoma sem a nyílt kirekesztésnek, sem a sunyi kettős beszédnek és gyanakvásnak, helye volt viszont benne a befogadásnak, a szabad értékválasztásnak, a toleranciának, az empátiának és szolidaritásnak. Ha az ember Magyarországra utazott, mindig közelről érezte ennek a hazának a létezését, legtöbbször elég volt felegyenesednie, és a feje máris belelógott. Ha mégsem, akkor is elég volt lábujjhegyre állni. Nagyokat szippantva hazahozhattuk tüdőnkben a magaslati haza levegőjét. De láthattuk fizikai közelség nélkül is: könyvek, folyóiratok, filmek, hanglemezek szépen megidézték – amikor pedig beköszöntött az internet világa, többé nem lehetett gondunk: az illyési szimbólum, a haza a magasban virtuálisan testet öltött a világhálón. Egy rövid időre. Mert alig kezdtünk örvendezni a kitárult lehetőségeknek, amikor odalenn, a fizikai Magyarországon galád árulás történt: akadt valaki, aki az ország felét kitagadta a hazából.

Hosszú ideig reméltem, hogy a magaslati haza ebbe nem rendülhet bele. Hogy mi, akik büszke, felszegett fejű polgárai voltunk ennek az emelkedettségnek, soha nem fogunk engedni a megosztottságnak. De a jelek másról tanúskodtak. A jelek először is azt mutatták, hogy sokaknak kedvére van a kitagadás, s ezt sürgősen ki is nyilvánították. De ez még nem lett volna olyan nagy baj: a magaslati hazának mindig is voltak meggyőződéses ellenlábasai, mint ahogy mindig is akadtak fenekedő konjunktúralovagok. A tragédia azzal kezdődött, amikor mi, kitagadottak hiába vártuk, hogy ti, bent maradt társaink majd ellene szegültök ennek az árulásnak. Majd szót emeltek miértünk. De nem tették meg, kedves M.! Csoóri nem emelte fel szavát Kertész Imre védelmében, Jókai Anna nem szállt síkra Esterházy mellett, Albert Gábor, Tornai József nem tette helyre a a Konrád-kirekesztőt, Görömbei, Szörényi nem védte meg Radnóti Sándort, Sára Sándor nem emelt szót Tar Béláért. A bent maradtak sunyi (vagy egyetértő) hallgatása kíséri a lassan teljessé vált kirekesztést. A kitagadottak pedig elkezdtek kitagadottként viselkedni. Ha idegennek bélyegeznek, előbb-utóbb idegen leszel. És többé hiába keresed a hazádat a magasban, ha Magyaroszágon jársz, hiába pipiskedsz, rozoga sámlit hiába teszel lábad alá, itthon hiába nyitsz könyvet, hallgatsz rádiót, hiába kattintgatsz az egérrel – csak a múltat találod, és a jelen véresre szakadt foszlányait.

Ezért rossz a közérzetem, kedves M.

_____________________

reflexióm megírásához laptopot használtam

A 2014-es választás eredménye

Megtippeltem a 2014-es magyarországi országgyűlési választások eredményét. 10 %-ot adtam annak, hogy Orbán Viktor és a Fidesz újra kétharmadot szerez,  15 %-ot annak, hogy szűken bár, de újra ők nyernek, és 30 %-ot annak, hogy mivel sem a Fidesz, sem a demokratikus jobboldal nem szerez parlamenti többséget, ezért se-se helyzet alakul ki és szinte bizonyos, hogy Orbán koalícióra lép a Jobbikkal. Összességében tehát 55 %-ra taksáltam a jobboldali kormány megalakulásának az esélyét. / 35 %-ra becsültem a demokratikus ellenzék minimális többségű győzelmét és 10 %-ra azt, hogy 2/3-dal győz a Fideszbuktató összefogás. Alább az írás bevezetője, a link után az egyes esélyek részletezése olvasható.

Parlamenti választás 2014 - Kinek az esélye?

Egy röpke esztendő, és kiderül. Kiderül, hogy az Orbán-rezsim megy vagy marad. Ha marad, akkor hogyan és mennyire, mibe kapaszkodva és mivel fenyegetve, ha pedig megy, akkor mi váltja fel. Aligha akad, aki ne latolgatná az résztvevők esélyeit, ne játszana el ezzel vagy azzal a lehetőséggel, s ne állítaná fel a maga prognózisát. Én sem lehetek puszta szemlélődő, bár a rám kínált állampolgárság és szavazati jog helyett (de annál sokkal erősebben) a nyelv, a kultúra köt a magyarsághoz, s ennek révén érzek felhatalmazást arra, hogy – s hadd fogalmazzak kivételesen patetikusan – a nemzet sorsában osztozzam. Oly módon is, hogy rosszabbnál rosszabb abszurd drámákat vizionáljak erre az ingatag kárpát-medencei színpadra, ha már sem politológus, sem társadalomtudós, sem történész nem vagyok. A kulisszák mögé nem látok, nincsenek bennfentes információim sem a magyar politika belső erőviszonyait, sem a lakosság tényleges választói szándékát illetően, így tudományos hitelességű prognózis készítésére amúgy sem vállalkozhatnék. Maradnak hát a képzelet szülte dramaturgiák, forgatókönyvek. »tovább > választások 2014

---

Piros lap Magyarországnak: Kika video, rajzfilm

Piros lap Magyarországnak: Kika video, rajzfilm

"Orbán kormánya nem csak a saját újságíróit kontrollálná, fontos számára a külföldi imázs is" - írja a tagesschau.de azzal kapcsolatban, hogy a magyar kormányfő agymosásnak nevezte a német köztévé gyermekhíradóját. A lap szerint a kormány aktívan próbálja meg befolyásolni a külföldi újságírók munkáját is. 


Orbán Viktor magyar miniszterelnök "drasztikus szavakkal" kommentált egy, az országát kritizáló német gyermekműsort, "agymosásnak" nevezve azt - írja Stephan Ozsváth az ARD német közszolgálati műsorszolgáltató tagesschau.de című hírportálján megjelent cikkében a Kika gyermektelevízió Logo című műsorával kapcsolatban.
Mint arról a hvg.hu is beszámolt: a gyerekhíradóban animációk segítségével magyarázták el, mit is jelent a nemrég megszavazott alkotmánymódosítás. A magyar Külügyminisztérium szerint valótlanul mutatták be a tényeket a műsorban, immár másodjára.

A tagesschau.de az "Orbán agymosással vádolja a Kika-híradót" című cikkében idézi Orbán Viktor szavait a gyermekhíradóval kapcsolatban. Szokásos pénteki rádióinterjújában Orbán ugyanis kijelentette: "sajnálja a német gyerekekeket", Magyarországon ugyanis "elképzelhetetlen lenne, hogy a gyerekeket politikai agymosásnak vessék alá". "Ha nálunk ilyen történne, akkor mindenki repülne. Természetesen tiltakozunk, de a politikai vélemények nem tények" - tette hozzá a kormányfő a Kossuth Rádióban.

A tagesschau.de cikkében azt írja: Magyarországon már 550 "politikailag kellemetlen" szerkesztőt rúgtak ki a közmédiából, "bizonyíthatóan hamisítottak meg tévés híradásokat", így például "nem mutatták az új alkotmány elfogadása elleni tüntetést sem" 2012 januárjában.

Fotó: tivi

"Orbán kormánya nem csak a saját újságíróit kontrollálná, fontos számára a külföldi imázs is" - írja a szerző, hozzátéve: a kormány aktívan próbálja meg befolyásolni a külföldi újságírók munkáját is.
A német és az osztrák média tudósítói a cikk szerint a magyar email-özönökre panaszkodtak, a magyar nagykövetek állítólag beavatkoznak a kellemetlen hírek esetében, a németországi magyar lobbiszövetségek pedig nyomást helyeznek a műsorszolgáltatók vezetőire. A lap szerint a magyar hatóságok az ORF budapesti tudósítójának privát levelei közül párat "elfogtak", "nyilvánvalóan célzottan".

(HVG) 

cenzúra, diktatúra, videó, orbán viktor,  kika rajzfilm: Orbán video, rajzfilm: Orbán Viktor és rezsimje, kormánya, pártja nemcsak a saját lakáj újságíróit kontrollálná, fontos a külföldi imázs is számára. Piros lap Magyarországnak

---

laptop video kártya - kijelző

A nacionalizmus új formái Magyarországon

Az MTA Társadalomtudomány Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének következő műhely-szemináriumát  2013. március 5-én tartják A nacionalizmus új formái Magyarországon címmel.

FEISCHMIDT MARGIT

A nacionalizmus új formái Magyarországon 

Nemzeti és radikális eszmék percepciója a fiatalok körében – egy fókuszcsoportos vizsgálat tükrében

kutatási beszámoló

Időpont: 2013. március 5. kedd, 10.00 óra

Helyszín: MTA TK Kisebbségkutató Intézet 1014 Budapest, Országház u. 30. III. em.

                                

Felkért hozzászólók:

Bauer Béla (főiskolai docens)
Juhász Attila (Political Capital)
Neményi Mária (MTA TK SZI)
Örkény Antal (ELTE TáTK)
Papp Z. Attila (MTA TK KI)

---