2012. február 11., szombat

Egy személyes emlék Göncz Árpád születésnapján

Nevezetes évforduló: Göncz Árpád 90 éves 

 


… és egy fotó, amikor még 70 sem volt…  

1990. szeptembere. Helyszín: Ungvári Hungarológiai Központ. Göncz Árpád a Petőfi-szobor felavatására érkezett Ungvárra. Előző nap a Hungarológiai Központban találkozott „a magyar értelmiségiekkel”. Az esemény meglehetősen protokolláris volt, nagy részét az intézetet vezető professzor nyökögő expozéja tette ki, amelyben a Központ megalakulását és működését ecsetelte, ezután, ha jól emlékszem, a megyei magyar lap akkori megbízott főszerkesztője beszélt pártitkári múltjához méltó nívón és stílusban. Az eseményre jórészt megbízható volt elvtársakat hívtak meg, többségük, ha jól emlékszem, nem is volt magyar. Árpi bácsi picit feszélyezetten, de angyali türelemmel hallgatta végig a hivatalos blablákat.

Én nem kaptam meghívást az alkalomra, de mivel 2 háznyira lakunk a központtól, gondoltam, csak odakukkantok. Az ajtónállók ugyan feltartóztattak, de kezemben a nem sokkal azelőtt megjelent Vergődő szél c. reprezentatív irodalmi antológiával, amelyről elmondtam, hogy az Elnök úrnak szeretném ajándékozni, csak beengedtek.

Ülőhely már nem volt, így hátul, a széksorok mögött álltam végig a halálosan unalmas negyedórákat. Amikor az elnöklő professzor már be akarta rekeszteni a szigorú napirend szerint zajló remek találkozót, én szót kértem és nem várva, hogy megadja, a sorok mögül egyenesen megindultam az elnöki asztal felé, és közben beszélni is kezdtem. Árpi bácsi annyira megörült nekem (korábban, még írószövetségi vonalon többször találkoztunk, első tagsági igazolványomat is ő írta alá, s ahogy minden kollégától, tőlem is elvárta, hogy visszategezzem), hogy felállt és kezet nyújtott.

Pár közvetlen, emberi mondatban üdvözöltem, megköszöntem, hogy Václav Havellel együtt ily magasra emelte az írók presztízsét, és az ungvári magyar értelmiségiek nem-protokolláris képviselőjeként átadtam irodalmunk összefoglaló antológiáját. Örült neki, mint ahogy talán annak is, picit fellazult a merev hangulat.
Másnap került sor a szoboravatásra. Erről itt írtam részletesebben: Kis(sebbségi) magyar skizofrénia (a cikk utolsó harmada). Este az Elnök úr fogadást adott a Druzsba hotelban. Ott aztán néhány privát mondatot is válthattam a ma 90 éves Göncz Árpáddal. Akinek ezúton kívánok jó egészséget, isten éltesse!

2012. február 8., szerda

Magyar Királyi Országalma


...avagy 1 deci baromság

Az alábbi levél a Magyar Királyi (!!) Kardforgató Rend kapitányától érkezett. Az illető magyar földből kíván magyar országalmát gyúrni, ehhez többek között külhoni magyaroktól guberálja össze decinként - !! - az anyaföldet. De fizetni nem akar érte... A cikk végén nem kevés derűt okozó fergeteges kardforgató videójuk linkjét is megadom.

Tisztelt Uram !

Ezennel szeretném felkérni, Ung vármegye földjéből 1 deciliter mennyiséget postai vagy egyéb úton címemre megküldeni szíveskedjék!

A postai díjat a föld adományozója fizeti, mert etikailag és morálisan nem egyeztethető, hogy fizessek a MAGYAR FÖLDÉRT , mely érzelmi indíttatásból kell érkezzen, hiszen NEM ELADÓ!!!

A csatolt űrlapot a hitelesítés okán kérem szépen kitölteni és elküldeni számomra, valamint a fényképet a föld vételezésének azonosítható helyszínéről. »tovább



**

Olvasd el ezt is:

Törölt kollégák  Két irodalmárt is törölnöm kellett a Facebook-ismerőseim közül a napokban. A szlovákiai magyar kolléga laza buzizással és a judeo-bolsevik összeesküvésben való látható meggyőződésével húzta ki nálam a gyufát, a kárpátaljai költőnő pedig a zászlóégető jobbikosokat népszerűsítő videóval. Szomorú dolgok ezek. Olvassátok el a teljes szöveget. Tanulságos. És mélyen lehangoló. »tovább


**